Prológus

 

Sziasztok!

Itt is lenne, a prológus remélem várni, fogjátok majd a folytatást mert nagyon igyekszem is ígérem hogy max erőbedobással fogom a blogot írni és remélem hogy elnyeri tetszéseteket  és akkor légyszi komizzatok és építő jellegű kritikát is elfogadok nem vagyok az a sértődős típus !!! Komizzatok

                                                                                                                  

                                                                    2 évvel ezelőtt

Gondosan összecsomagoltam a levelet és oda adtam a nagymamámnak, akit megkértem, hogy ezt a levelet csak fél év múlva adja át a szüleimnek.

 

Kedves Anya és Apa!

,,Nagyon sajnálom, de nem tudtam volna a szemetekbe mondani azok után amiket műveltetek velem. Igazatok volt tényleg mindent meg adtatok, amit egy gyerek szeme szája meg kívánhatott csak egyet nem és az a szeretet, soha nem szerettetek igazán én éjszakákat sírtam át miattatok viszont ti ezzel mit sem törődtetek, nem értettek meg és még sorolhatnám. Túl hamar fel kellet nőnöm a feladathoz miszerint egy gyerek szeretet és érzelmek nélkül is tud élni, de ez csak fél igazság erős lettem nagyon erős és nem csak lelkileg, hanem testileg meg tanultam hogy-hogy kezeljem a fizikai erőmet és a törődés hiánya dühé és gyűlöletté változott át, mindig csak menekülni akartam előletek és ezt ti is nagyon jól tudjátok. Mindig is volt bennem egy olyan érzés, ami azt sugallta, hogy nem hozzátok tartozom, de ezt próbáltam magamban elnyomni és most hogy megtudtam hogy csak fogadott gyerek vagyok már semmi nem köt hozzátok és nem tartozom nektek semmivel. Remélem az öcsémet és a húgomat ennek a szellemében jobban fogjátok felnevelni és figyeljetek, oda rájuk kérlek, ha engem elvesztettek, akkor legalább ők maradjanak a családban”

 

Az egész londoni repülő úton szinte csak ezen a levelén gondolkodtam és ennek minden szavát jó alaposan a szívembe véstem.
 

       -   Sára, minden rendben? Kérdezte Ane aggódva tőlem.
       -  Persze csak nehéz! 
      -   Tudjuk , de azt is tudjuk, hogy minden rendben lesz mert te erős vagy és itt az ideje hogy mind annyian egy új életet kezdjük . Jelentettek ki  Barbi amin meghatódtam és tudtam hogy igaza van ÚJ ÉLET csak ez forogjon a fejemben és semmi más . És az első dolgom a név változtatás lesz .

                                                                          2 év múlva

 

 Sarlott Morgan-nak hívnak, de mindenki csak Lottinak hív.19 éves vagyok, hosszú szőkés barna hajam van és szürkés – zöld szemem , vékony magasnak nem mondható lány vagyok, de én megelégszem ezzel, általában ha meg szólnak hogy ilyen kicsi vagyok ( ami mellesleg 170 cm ) akkor én erre csak ezt válaszol – Szerintem inkább te vagy túl magas én meg átlagos méretű. Igen eléggé frappáns beszélőkém van ami egyik oldalról jó viszont rengeteg rossz is származik abból ha az ember nem bírja tartani a száját. Ezt már nagyon sok embertől meg kaptam, az én életem-felesem volt tréfa nagyon sokat szenvedtem és mélysebeket ejtett rajtam a múlt ezért meg kellet tanulnom megvédeni magamat ezt akár testileg is érthetjük akár lelkileg, igen kevés emberben bízom meg és ennek meg van az oka.  2 legjobb barátnőmmel élek eggyüt Ane-vel és Barbi-val mind Magyarországról származunk, csak ki költözünk Londonba és egy divatcéget alapítottunk melynek én a tervezője Ane a modellje és Barbi az igazgatój de igazából hárman közösen akotjunk az igazgatóságot. Nagy örömünkre a cég igen nagy sikereket ér el és ennek köszönhetően mind annyian belecsöppentünk a sztár világba, amit egyikünk sem bán. A napjaink igen zűrösen telnek, mivel közeleg a divathét, amit mindannyian izgatottan várunk.